gy látszik, ez egy ilyen könyves hét. Újabb (szerintem) kihagyhatatlan Harmat-könyvet olvastam el, egy újabb csodálatos házaspár életéről, egy újabb közismert férfi hátterében élő, erős nő önéletrajzi beszélgetéséről, történelem tépázta életükről, házasságról, hitről és gyászról. (És ez is egy olyan könyv, amiről kétszer is írnom „kellett”: egyszer a Férfiak Klubja zömében férfi olvasói, egyszer pedig saját, főként női olvasóim számára.)

Ruck Reinhild (a későbbi Reini néni) Gyökössy Endre (Bandi bácsi) fiatal lelkész feleségeként érkezett Svájcból Magyarországra, 1941-ben, anélkül, hogy tudott volna magyarul, miközben három másik nyelven beszélt. Hogyan szokta meg a fiatal nő a számára sok szempontból teljesen idegen országot, népet? Úgy, hogy eldöntötte: nem lesz honvágya („Ahová te mégy, odamegyek én is.”), és mindenben férjét fogja segíteni („A célom mindig az volt, hogy neki segítsek. A gyermekei édesanyja mellett mindenben a társa akartam lenni”). Szerelme kedvéért „szíve gyökeréig magyar asszony lett” és papnévá is vált, pedig egyik sem volt könnyű út, különösen a II. világháború, forradalom és megtorlás időszakai alatt/közben, amikor mindkettejüket (származás illetve foglalkozás okán) rendszerellenesnek minősítették (miközben Bandiról nemhivatalosan még buszmegállót is elneveztek Újpesten).