Ha felébresztenénk erkölcsi fantáziánkat, hogyan képzelnénk el egy jobb világot? Mi kell ahhoz, hogy egyedi, egymással mégis együttműködő emberek virágzó közössége épülhessen, ahol bizalom uralkodik, ahol a különbözőség nem fenyegetés, ahol a hatalommal nem él vissza senki?
A szerző a keleten és nyugaton, szocialista, posztkommunista és kapitalista országokban élve megtapasztalt mindennapi valóságon át szűri gondolatait a bizalommal teljes emberi közösségek építésének lehetőségéről a Tízparancsolat tükrében.

„A Tíz ige napjainkban is érvényes, ősi bölcsességet kínál, akár hiszünk isteni eredetében, akár nem. Arra hívom az olvasót, hogy a Dekalógusra útjelzőtáblaként tekintsen, amely egy mélyebb valóság, Isten, a jóság és a szeretet megnyilatkozása felé mutat, mert ez teremt keretet egy jobb hazának….”