Ignace Demaerel

95 tézis a humanizmusról

Kereszténység és felvilágosodás, világiasság és szabadelvűség

Megjelent egy hiánypótló könyv, amely megvilágítja a keresztények számára a humanizmus lényegét. Ahogyan Luther kiszögezte tételeit, úgy fejti ki Ignace a gondolatait korunk uralkodó ideológiájáról. Ez a könyv kihagyhatatlan!

Nyugati társadalmunk jelentős mértékben elvilágiasodott a felvilágosodás és a francia forradalom óta: lelökték a trónról a kereszténységet, mint az élet uralkodó megközelítési módját. De mi vette át a helyét? A humanizmus az embert ültette erre a trónra, aki most önállóan határozza meg az értékeket és a normákat, a célt és az élet értelmét. Ez az ateista humanizmus viszont tényleg átfogó alternatívája a keresztény vallásnak? Valóban olyan észszerű, kritikai és tudományos, amilyennek vallja magát? A tudomány természetesen csodálatos dolog az anyagi életkörülmények javítása szempontjából, de vajon meghatározhat erkölcsi értékeket is, eldöntheti, hogy mi ad értelmet az életnek, és megmondhatja, hogyan juthatunk el a boldogságig? Ki lehet egyszerűen vágni Istent az 1500 éves európai civilizációból, mintha utána a maradék változatlan maradna? Továbbá Erasmus, a humanisták fejedelme Isten nélküli társadalmat álmodott meg?  A humanizmus úgy indult, mint egy (keresztény!) igény az „emberségesebb” világra, de olyan kiforrott ideológia vált belőle, amelynek lehet nagyon vallásellenes, harcias és intoleráns arculata is...

Ez a könyv egyáltalán nem akar embereket támadni, inkább kritikai módon akarja értékelni a humanizmus elveit és feltevéseit abban a reményben, hogy elindít egy tabuk nélküli vitát a tartalmi lényegről.